Django Reinhardt

Jean Baptiste Django Reinhardt 1910. január 23-án született egy lakókocsiban Charleroi városában, Belgiumban. Édesanyja, La Bella Laurence egy gypsy komikusokból és zenészekbõl álló vándorló színtársulatnak volt a tagja. Sok helyen Django Reinhardtot éppen ezért belgának mondják, de mivel Franciaországban élte élete legnagyobb részét, franciának titulálják. Kulturális szempontból õ egy szintó cigány volt a manouche társadalomból, éppen ezért, nem a nemzetisége volt a lényeg.

Django családjával együtt egy francia táborban éltek, itt tanította meg édesanyjuk az eredeti Rom nyelvre (rom=cigány) Josephet (Django öccse) és a kis Djangót. Ezt követõen tovább álltak Nizzába, Olaszországba, Algériába majd ismét vissza Párizsba.
Django elõször hegedûn, késõbb bendzsón tanult meg játszani. A bendzsó volt az elsõ ritmuseszköz, amelynek különlegességét a hangossága adta, ezzel nyugodtan lehetett akár zenekart is kísérni, vagy szóló hangszerként is megállta a helyét, de végül is a gitárnál kötött ki.


Django kezdetben éjszakai bárokban, kávéházakban zenélt. Illetve egy “des Auvergnats” nevû helyen. Ez utóbbi egy francia tartományba, Auvergnebe bevándorolt emberekrõl kapta a nevét, ahova az elmondások szerint olyan zenét hoztak a népnek, amely a mai “musette” forrása lett. Korán felfedezték az ifjú Django tehetségét, így egyre híresebb és elismertebb lett a gypsy-k körében. Tisztelték és szerették õt. Akkoriban Django francia barátja és egyben menedzsere nyilatkozta róla, hogy “ahogy a víznek egy hal az eleme, a levegõnek egy madár, úgy a zenének Django Reinhardt”

A tragédia

Django elsõ felesége, aki csak Bellaként volt ismert, akkoriban a családi kasszához azzal járult hozzá, hogy virágokat készített celluloidból, és ezeket értékesítette a piacon.
1928. november 2-án, az akkor 18 éves Django, miután egy klubból hazatért lakóautójába, meggyújtott egy gyertyát. Azt hitte, hogy a virágok közt egy egér van, ezért lehajolt megnézni azt, de a gyertya kiesett a kezébõl és szinte azonnal lángba borult az egész lakóautó. Szerencsére sikerült kimenekülnie feleségével együtt egy takaróba csavarva magukat. De sajnos súlyos égési sérüléseket szenvedett közben. Django bal kezét elcsúfította az égés, és a jobb oldala egészen térdtõl a derékig szintén megégett. Két kisebb ujja teljesen megégett, csak a középső és a mutató ujja volt használható. A családja azt hitte, hogy soha nem fog már gitáron játszani. A táborban az emberek sírtak.

Egy szanatóriumba küldték kezelésekre, kezdetben az orvosok a lábát amputálni akarták, de Django ellenállt. Több mint 18 hónapig lábadozott. Ezen idõszak alatt, ismét el kezdett gitározni. Lassan de biztosan megtalálta azt a játékmódot amiben két ujjal is boldogult. Stéphane Grappelli a nagyszerû hegedûs nyilatkozta egy 1954-es interjú során, amikor már Django egy éve halott volt, hogy “Az elsõ két ujjával bámulatos ügyességre tett szert, de az nem azt jelentette, hogy soha nem használta a másik kettõt. Megtanulta fogni az E-húrt a gitáron a kisujjával, és a következõ ujjával a H (angolszász területeken B) húrhoz tudott felnyúlni, ami sok olyan akkord hangzásért volt a felelõs, amelyet Django használt elõször. “

A zene

1934 Django életében az egyik legfontosabb dátum. Ekkor alakult meg a híres Quintette du Hot Club de France. Stephané Grappellivel egy véletlen folytán találkoztak. Felkértek 14 zenészt, hogy egy este egy hotelben játszanak. Django és Stephané mellett Louis Volat, Roger Chaput és másokat is. Szünetben leült Django egy sarokba és gitározni kezdett, nemsokára beszállt Grappelli is. Az így kialakult hangzás mindkettõjük tetszését elnyerte, ezért gyakrabban összejártak ezután zenélni
Végül bõgõ (Louis Vola), ritmusgitár (Roger Chapu, Jopeph Reinhardt), szólógitár (Django Reinhardt) és hegedû (Stephané Grappelli) felállásban megalakult a quintett.
Egy kisebb kiadó az Ultraphone jelentette meg az elsõ felvételeket. Olyan híres dalokat, mint a Dinah, Tiger Rag, az oh Lady be good vagy az I Saw Stars. Ezek voltak azok a felvételek amelyek merõben új hangzásvilágával és érzetével elnyerte az emberek tetszését. Ezek után a quintett több száz dalt vett még fel.

Egészen 1939-ig, amikor éppen Angliában érte a quintett tagjait a II. világháború kitörésének híre. Django visszatért Párizsba míg Stephané maradt Angliában. Ezekben az idõkben is több felvételt készített Django, Hubert Rostainggal, akinek klarinétja helyettesítette Stephané hegedûjét. Django ekkor váltott elektromos gitárra.
A quintett tagjait elkerülte a náci koncentrációs tábor, nem úgy mint sok társukat ebben az idõben.
A háború után ismét visszatért Angliából Grappelli és folytatták együtt a zenei törekvésüket egészen 1951-ig, amikor Django visszavonult Samois Sur Seinbe. (itt minden évben nyáron Django fesztivált rendeznek Django zenei örökségének)

1953. május 16-án egy agyvérzés következtében elhunyt Samois Sur Seine-ban. Feleségét Sophie és fiát Babik Reinhardtot hagyta itt.